Tapétázás vagy falkárpitozás?
A tapétázási és falburkolási szokások kialakulásában a fejlettebb osztrák és német minták állnak a legközelebb a magyarországi elterjedésében. Ezt a legjobban érzékelteti a tapétázás és falkárpitozás elnevezés elterjedése. Meg kell állapítani, hogy a két felületképzési megoldás nem ugyanaz.
A helytelenül meghonosodott elnevezések a német nyelvből rossz fordítással kerültek a magyar szakmai köznyelvbe. Vegyük ezeket részletesen és tárgyaljuk meg. A tapezierer jelent tapétázót és kárpitost. A magyar szakmai gyakorlatban ez két egymástól különböző szakmát, foglalkozást jelöl.
Az osztrák-németben a Tapezierarbeit értelmezése tapétázó és kárpitos munka. Érdekes megjegyezni, hogy a Tapezierung már konkrétan tapétázást jelöl.
Tovább bonyolítva a szakmai fejlődés útvonalát meg kívánom jegyezni, hogy a das Tapet többes számban die Tapete szőnyeget jelent. A régies kifejezések szerint ugyanakkor egyes számban die Tapete egyszerűség kedvéért tapétát jelent.
Minden esetre a tapétázás és a falkárpitozás felületképzési fogalmát célszerű külön értelmezni! A tapétázás nem más mint amikor a tapétát a teljes felületével ragasztással visszük fel a falra. A falkárpitozás pedig lécvázra feszítéssel, szegezéssel rögzített függönyszerű anyagok elhelyezését jelenti.
A falkárpitok lehetnek brokátból, damasztból, kretonból, bőrből, vagy textílbázisú műbőrökből. Az utőbbi idők egyik legjobban sikerült falkárpitozási felületei a Magyar Köztársaság Elnök-i Palotájában csodálható meg a Várban.
Összefoglalva a különbségeket az alábbiakat állapíthatjuk meg:
Tapétázásnál a fal fogadó szerkezetét alaposan elő kell készíteni. Vakolat javítások, durva és simító glettelések, csiszolások.
Falkárpitozásnál a falfelületnek síkot kell képezni ahhoz, hogy a fogadó lécváz egyenes felületet képezzen és a rákerülő falkárpít fénytörés mentesen viselkedjen. Ezek után a tapétázás és falkárpitozás fogalmakat a gyakorlatban elválasztottuk egymástól. HURRÁ FALKÁRPITOZZUNK, VAGY TAPÉTÁZZUNK?